A világ negyedik legtöbbet fogyasztott élelmiszerének története rejtélyekkel teli: a földből kiásott gumókat az inkák istenítették, míg az írek az éhség miatt átkozták. Egy új kutatás a modern burgonya eredetének vizsgálata során váratlan eredményre jutott: a haszonnövény európai megjelenésekor meglehetősen kacskaringós utat járt be.

A krumpli nem volt mindig édes és ehető, a növény Dél-Amerikában termő ősei még sütés és főzés után is megőrizték kissé keserű ízüket, és csak az éjszakai fagy hatására lettek egy kicsit édeskések. Az Andokban elterjedt fajta a rövid, a chilei pedig a hosszú nappalokhoz alkalmazkodott.

Egyes kutatók szerint Európába elsőként az andoki burgonya érkezett meg, amely 200 év alatt adaptálódott a hosszú nappalokhoz. Mások szerint viszont a modern háziasított burgonya őse a chilei variánsból származik, mert az ottani termesztési körülmények nagyon hasonlítottak az európaira.

Azt azonban egész mostanáig nem vették figyelembe, hogy a krumpli történetében Amerika és Európa között nagyon komoly szerepet játszottak a Kanári-szigetek, hiszen egy 1597-es leírás szerint Közép- és Dél-Amerika után először itt jelent meg a krumplitermesztés. A szakértők szerint a szigeteken az andoki variánst honosíthatták meg, ám erre mostanáig nem találtak genetikai bizonyítékot.

David Spooner, a Wisconsini Egyetem kutatója és az Egyesült Államok Mezőgazdasági minisztériumának szakértője ezért úgy döntött, hogy megpróbálkozik az ottani krumpli vizsgálatával. A genetikai minta alapvetően az andoki ősökre utal, nyomokban azonban a chilei rokon is megtalálható benne. Ebből pedig az derül ki, hogy a szigeten különböző időpontokban mind a két fajta megjelent, és az európai növény ezek keveredéséből alakulhatott ki. A további vizsgálatokkal a krumpli teljes történetét szeretnék megismerni, amely a szakértők szerint utat mutathat a krumpli további nemesítése felé is. Az eredményeket a Crop Science legújabb számában tették közzé.

Régészeti leletek szerint Dél-Amerikában több mint hétezer évvel ezelőtt már fogyasztották az étkezési burgonyát, ami - a spanyol hódítók által összerabolt arany, ezüst és drágakő szerény útitársaként - az 1570-es években került Nyugat-Európába, majd jutott később kalandos utakon Magyarországra.